Hajh, őszi magyarság
Evvel a régi ismerőssel:
Meg vagyok akadva az Ősszel.
Szívesen veszem, mint barátot,
Szivesen a szárnya alá állok.
Bevallom, hogy néha hazudva
Értem patkószeges, őszi utra.
Bevallom, hogy sokszor kevélyen
Gondolkoztam el az élet-mélyen.
De mindig és mindig vallottam:
Kis, bús, kevés különbség van ottan.
Az Ősz, az Ősz s a magyar élet:
Olyan egyformák, miért beszéljek?
Nincs szépsége, de szépnek látjuk,
Átkozni kéne és mégis áldjuk.
El kéne dobni, százszor véljük
És százszor és mégiscsak leéljük.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2017. február 10. 12:35 |
Hát ez nagyon szép
Katika