Szerző
Zajzoni Rab István

Zajzoni Rab István

csángó költő

1832. február 2. — 1862. május 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1063 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Zajzoni Rab István

Mi a manó?...

Mi a manó? hej de cifra
Legény lettél Zajzoni!
Ezerekkel birsz talán, hogy
Ily urat tudsz játszani? -

Tyhü, barátom, mától kezdve
Roppant nagy ur vagyok én,
Csak még kócsagtoll hibázik
Kalpagomnak tetején.

Csak kócsagtoll és sarkantyú,
Kell s én holmi gróf vagyok,
Tudom mind csak reám néznek
Lányok s ifjú asszonyok.

Eddig szerény fakó legény
Voltam s untig szomorú,
De mióta húgod láttam,
Nem fog rajtam semmi bú.

Holmi kis hitelbe került
Ez a csillogó ruha,
Ha ugy tetszik, megfizeti
A jó isten valaha.

De te, pajtás, szép húgodnak
Erről egy makkot se mondj,
Meg ne tudja, hogy vagyonom
Nem egyéb, mint csupa rongy.

Aztán majd, ha nőm lesz húgod
Jószágával s pénzivel,
Világon a legszebb éltet,
Pajtás, ketten töltjük el.

Iszunk, eszünk éjjel, nappal,
Mit szivünk, szájunk kiván,
S ki-kiszállunk szép vidékre
Kocsival vagy paripán.

Jobbra-balra dínomdánom,
A legjobb cigányzene
Leszen lelkünk kisérője.
Leszen kedvünk istene.

És ezt mind könnyen tehetjük,
Mert leszen pénzünk elég,
Szép hugocskád annyival bir,
Tán maga sem tudja még.

De addig is, hü barátom,
- Köztünk mondott szó legyen -
Egyre dicsérj engemet, mily
Jó s dús vagyok végtelen.

Sohse emlitsd, hogy nekem sok
Adósságom is vagyon,
S kivált azt ne, hogy e végett
Maholnap becsukatom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!