Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve találtam az éren;
Még most is örűlök a mint felém
Simúla szegényke szelíden.
Ő volt örömöm nekem egyedül,
Csak ő maga kedves előttem,
És síma nyakára szerelmemül
Egy kék szalagot kötöttem.
Mezőre legelni kivittem őt,
Itatni kivittem az érre,
S az ér is örült, ha ivá vizét,
A rét csalogatta füvére.
"Halld, ifjú, birtokos úr vagyok!"
S kincsével az úr kinálgat.
"Nem, kincses ur, arra nem áhitok:
Kincs nékem e kellemes állat."
Drágán aranyozva, de gőggel is,
A czifra királyfi belépett:
"Halld, pénzt is adok, fiu, földet is!"
"Hagyd nékem az őzfit, a szépet."
Utána kökényszemü lány jöve,
Vigadni, mulatni az érre,
"Mily kellemes állat ez őzike!"
S leszögzi szemét a mezőre.
"Vidd, angyal, oh vidd el az őzikét;
Nem kérve is a te sajátod!"
S a lány oda nyújtja piczin kezét:
"Örökre, örökre barátod!"
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!