A mélységből
Nincs hova fordulnom,
Hova néznem innen,
Csak egyedül Hozzád,
Csak egyedül Feléd,
Te hatalmas Isten!
Te látod nyomorom,
Te hallod sírásom,
Tanuja vagy, mikor
Könnybe borult arcom
A porba beásom.
Odakünn tavasz van,
Hahotáz az élet.
Engem sűrű gond ver,
Keserűség vesszőz,
Bánatok tetéznek.
Tavaszom: hervadás,
Virágom: tövisfa,
Koszorúm ágai
Fekete felhőkből,
Villámból hasítva...
Mikor veted végét
Lelkem viharának,
Mikor adsz nyugalmat,
Én Uram, Istenem,
Te szegény szolgádnak?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!