Móricz Zsigmond A magyar asszony című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Hajnalban kél föl az igaz magyar asszony,
 -  -  -   -   U  U  U -   U  U  -   -    
hajnalban, mert sár volt tegnap, oszt az ember
 -  -  -    -    -   -    -  U   -    U  -  -  
káromkodik, ha a csizma lekaparva nincs.
 - -  U -    U U   -  U  U U -  U  -     

 
A magyar nő teste sovány, arca fáradott,
U  U  -   -  -  U  U -    -  U  - U -    
mozdulati lankadottak, tétovák.
 -  U U U  -  U -  -    - U -   
Ruházata hitvány, vékony, ócska rongy;
 U - U U  -  -     - U    -   U  -    
a magyar nő soha nem költ magára,
U  U  -   -  U U  -   -    U - U  
nem telik a magyar nőnek uj ruha,
 -   U U  U  U  -   - U  -   U U  
sem uj kötény, sem egy uj fejrevaló,
 U  -   U -     U  U   -   -  U U -  
még a gyerekeknek se, nem magának.
 -  U   U U -  -   U   -   U - -   
Pedig tél van és meztellábbal vagyunk,
 U -   -   U  -   -  -  -  -   U  -    
jó volna egy kis csizma, vagy kis kabát,
 -  -  U -    -    -  U   -    -   U -   
de a magyar nő kunyorálni nem tud
 U U  U  -   -  U  U -  U  -   U 
a gazdagtól, tudja úgy sem ad, ha kér.
U  -  -  -    -  U -    U  -    U  -   
Szól a gazdag: "nincs galambom, nem telik,
  -  U  -  -     -     U -  -    -   U -   
háromszáz forint mostan egy kis cipő,
 - -   -   U -    -  U  -    -   U -  
Janikámnak, Évikémnek úgy vettem,
 U U -  U   - U -  U  -    -  -   
hát muszáj megkimélni a régivel,
 -   U  -   -  U -  U U  - U -   
nézd az uram maga rongyba, fótba jár,
 -   U  U -   U U  -    U   -  U  -   
de hiába rosszba keressük a jót!
 U  U- U  -    U  U -  U  U  -   
Hanem ezt a bóbitácskát odadom,
 U U  -   U  - U -   -  U U -   
ha az első két szobát kisurolod".
 U U  -  -  -    U -   U U U -    
S a magyar nő kisúrolja csöndesen,
  U  U  -   -  U - -  U   -  U -   
mert tűrő és engedelmes a magyar,
 -    - - -  -  U -  U  U  U  U  
és nem vágja a gazdagnak szemibe;
-   -   -  U U  -  -  -    U U U  
hogy tíz forint ára munkát nem teszen,
 -    -   U -   - U  -  -   -   U  -   
hét krajcáros, haszontalan cifraságokért.
 -    -  - -    U  -  U -   -  U - U -    

  
Meg van törve a magyar nő, tudja jól,
 -   -   -  U U  U  -   -   -  U  -   
gazdagoknak szivességet tenni jó,
 -  U -  -    U -  - -   -  U  - 
úgy segít a gazdag is a szegényen,
-    U -  U  -  U  U  U   U -  U  
egyszer talán...
-    -   U -     

 
A magyar nő munkája sosem becses,
U  U  -   -  -  - U  U -   U  -   
haszontalan élete mitsem jelent;
 U  -  U U  - U U  -  -   U -    
nem törődik senki véle, nem fáj senkinek;
 -   U - -   -  U  - U   -   -   -  U U  
egyik napról másra húzza rongy magát,
U  -   -  -   -  U  -  U  -     U -   
gyereket szül bába nélkül jó sokat,
  U U -    -   - U  -  -   -  U -   
felneveli szájától vont falaton,
 -  U U U   - - -   -    U U -   
hogy legyen a gazdagoknak olcsó mindenes;
 -    U  U  U  -  U -  U  -   -  -  U -   
néki bennük sem öröme s haszna nincs,
 - U  -  -   U  U U -    -   U  -     
fáradsága, mérge elég s ahogy bírna: helybe áll,
 - -  - U   -  U U -    U -    -  U   -   U -    
soha többet fűszálat sem hoz haza.
 U U  -  -   -  - -   -   -   U U  

 
A magyar nő a teremtés legjobban
U  U  -   - U  U -  -   -  -  -  
kiuzsorázott, nyomorult férge. Már
 UU  U - -      U U -    -  U   -  
pici kortól kezdve másra dolgozik,
 U U  -  -   -   U  -  U  -  U -   
mindig másra, elesett öreg korig.
 -  -   -  U  U U -   U -   U -   
Nevetésre soha oka s kedve nincs,
 U U -  U  U U U -    -  U  -     
hogyha nevetgél, üresen, hasa lóg;
 -   U  U -  -   U U -    U U  -  
és csak egyszer facsarodott ajakán
-    U  -    -   U  U U -   U U - 
egy édes dal, úgy a tavasz idején;
U   - -   U   -   U  U U   U U -  
és az is csak vesztére: a házasság
-  U  -    -   -   - U  U  - -  -  
tömlöcének zárát igézte reá.
 -  U - -   - -  U -  U  U-  

 
A magyar nő nem tudja, mér született,
U  U  -   -  -   -  U   -    U U -    
hogy miért kell oly sokáig élnie;
 -    U-    -   -    U -U  -  UU  
s akkor boldog, hogyha szépen megdöglött;
  -  -   -  -    -   U   - -   -  -  -   
akkor is csak mert nem hallja a szegény,
-  U  -    -   -    -   -   U U   U -    
hányan zúgnak és morognak; evvel is
 -  -   -  U  -   U -  U   -  U  -  
csak kárt tett és bosszúságot nékiek.
  -   -    -   -   -   - - -   - UU   

 
És hogy beszél magyarul a magyar asszony,
-   -    U  -   U  U U  U  U  U  -   U   
óh hogy beszél, minden szava csillagos,
-   -    U  -    -  -    U U   -  U U  
illatos és drága gyöngy minden szava;
-  U U  -    - U   -     -  -    U U  
napkeletnek méze, íze benne van,
 -  U -  -   - U  - U  -  U  U  
öntudásnak titka, lángja benne ég,
-  U -  -   -  U   -   U  -  U -  
a faj örök géniusza itt ragyog.
U  U  U -   - UU  U -    U  U  
És milyen jó a magyar nő istenem,
-   U  -   - U  U  -   - -  U -   
csak ád; csak ád, tűrve, adva, engedőn,
  U  -     U  -    -  U  -  U  -  U -   
lelke csodás bőségszaru ki nem fogy.
 -  U   U -   - -   U U  U  -   U   
Ó ama szent olajkorsó, mely a fajt
- U U   -   U -  -  -   U   U  -  
ezredéve óvja, tartja, élteti,
-  U - U -  U   -   U  -  U U  
s aki az ős turáni vért átviszi
  U U U  -   U - U  -   -  U  U 
Nyugat minden porrázúzó békején.
  U -   -  -   -  - - -  - U -   

  
Hódolattal említsétek szent nevét.
 - U -  U  -  -  - -    -    U -  
Imádattal tekintsetek vissza rá:
U - -  -   U -   U -   -   U  -   
Gazdagságnak fertőjébe sülyedett
 -  -  -  -   -  - - U  U  U -   
vértagadó elfajzott rossz magyarok.
 -  U U - -  -  -    -     U  U U  
 12

12

13



13

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

13



11

11

11

4



11

11

13

11

11

11

13

11

15

11



11

11

11

11

11

11

11

11

11

11



11

11

11

11

11

11



12

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11

11



11

11

11

11



























Alliteráció