Mesék
Szerettem mindig a meséket,
Nagy tettek, ősidők csodáit,
Hol megharcolni a pokollal
Királykisasszony csókja csábit.
Gyöngék, erősek irtó harcát,
Hol dult határok vérben állnak:
Mert szeplő esett hiuságán
Az ország első asszonyának.
Az árvalány könnyes meséjét,
Kit mostohája kerget utnak
S kopik utána vas csizmája
A győzhetetlen herceg urnak.
Az aranyhaju rableányról,
Kit hét lakatu várba zártak,
Mert holdas estén meghallgatta
Rím-csengetyüit dalnokának.
* * *
Ma, meg nem értett sok mesének
Én voltam, én vagyok a hőse,
Csókmivelő, szerelmes asszony
Lovagja, rabja, hegedőse.
Boldog vagyok, ha hódolásom
Rímek füzérén elfogadja,
Nagy ur vagyok, ha megjutalmaz
És rózsaszáját nekem adja.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!