Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2104 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. június 6.

Megosztás

Címkék

Sárosi Árpád

Üzenet a sirból

Zokogva bucsuztál síromtól,
Szerettél nagyon, jól tudom.
Emlékem elkisért szobádba
És elkisért még száz uton.

De jött egy uj tavasz, virágos
És felkacagtak új dalok.
Emlékem illatként eloszlott:
Már nem vagyok!

Uj bűbáj szállt szived-szemedre,
Uj vágyak lopják álmaid.
Oly könnyü-könnyü elfeledni
A temető virágait.

Szeresd csak őt, mint egykor engem,
Kacagjanak a nászdalok,
Súgjad szerelmesen szivébe:
Tied vagyok!

Vágyszomjas, nyári éjszakákon,
Sóvárgott órák idején,
Megszegem bús sirok tilalmát
És halkan, messze szállok én.

Virágmezőkre, Indiákra,
És teli szórom ablakát:
Álmodja üdvét, ahogy én is
Álmodtam át.

Szeresd csak őt, mint egykor engem,
Csókold, öleld, szerelmesen.
Ne férjen szivedhez a multnak
Emléke sem.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!