Zápolya
I.
"Hová nyargalsz vitéz lovag
E tajtékzó paripán?"
"A királyi ős Budára -
Át Szegednél a Tiszán!
Leveretve nyög a pórhad -
Éljen, éljen Zápolya!
Megmentését egyedül csak
Neki köszöni hona!"
Szól és vágtat mint a szélvész
Temesvárról a futár, -
S nyomában mint rózsafelhő
A hir fönn repesve jár. -
Ős Budában fürge zaj kél,
Vigan szólal a harang:
Mint majd egykor az angyalnak
Trombitája szólaland...
A király is hallja a hirt -
Könybe lábbad a szeme...
Ki mondja meg: ez a könnyü
Öröm vagy bú könnye-e?...
II.
Egy évtized lehivarzott.
Azóta sok változék...
Ujra hirnök jő Budára -
Arcza halvány, sebe ég.
És pihegve szól: "Mohácsnál
Király és hon elveszett!..."
S haldokolva fölszakitja
Vérző keblén a sebet. -
Ős Budában ujra zaj kél -
Búsan kondul a harang:
Búsan, tompán, mint midőn a
Koporsóra hull a hant...
Királyasszony hallja a hirt,
Könybe lábbad szép szeme...
Kiki tudja: hogy ez a köny
Sötét bánat könyüje!!
- És Szegednél táborával
Tétlenül áll Zápolya:
Megmentését, elvesztését
Neki köszöni hona.
megjelent: Vasárnapi Ujság, 1856. március 16. (11. szám)
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!