Harsányi Kálmán

Lobog a láng...

Lobog a láng, a szél sikoltva
Paskolja, rázza ablakom...
Ni hogy meglibbent az a sárga
Gyűrött papír az asztalon,
S a többi mind hogy megmeredt!
A halom írás mozdulatlan,
És csöndben, némán, csöndben, halkan,
Csak az az egy libeg-lebeg.

Kihűlt a tűz, későre járhat,
Az órák éjfélt konganak...
Ni most kiválik az a sárga
Papir, - felém száll, - rám tapad -
És megpihen szivem felett!
Lelkemben titkos borzalom van
Mikor kínnal letépem onnan,
S elolvasom a ráírott nevet.