A mosolyok
De töltsenek el bizalommal
A röpke, édes mosolyok, -
Vagy téged csal, vagy magát csalja
Gyakorta, aki mosolyog.
Sínylődő jóság - s alávalóság,
Gaz győzelem - és tört remény
Mosolyait lelkembe vágni
Óh hányszor, hányszor érzem én!
A büszkeség, ha megalázták,
Dacos mosolyba menekül, -
S az árulás is csak mosolyt ölt,
Mögé rejtőzve remekül.
Némely mosoly: szép, bűvös örvény,
Mely egy pokol fölött forog, -
És van mosoly, mely megbocsájt, míg
Sírásra csuklik a torok...
Van szép mosoly, amelynek láttán
Ökölbe rándul a kezem, -
És van mosoly, hogy elfordulok...
Ne lássák meg, hogy könnyezem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!