Balassa búja
Kél füstnek oszlopa kéklő magas hegyen,
Búsúl az én fejem, majd füste is megyen.
Midőn e kék orom az égre háborog,
Már retteg a vidék: dörögni, esni fog.
Rám szól e jósolat; magányba sietek,
Ott kínaim felett záport könnyezhetek.
Berzéte, 1839.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!