Szerző
Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Vitéz Mihály

a magyar irodalom egyik legjelentősebb költője

1773. november 17. — 1805. január 28.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 3226 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. november 7.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Csokonai Vitéz Mihály

Felvidúlás

Búk, bánatok!
Távozzatok
Előlem messze;
Hogy szívemet,
Víg kedvemet
Semmi ne epessze.
Fejemet nem töröm:
Jobb annál az öröm.
Kár hiába,
Bolondjába
Gyötreni szívemet;
A siralom
Aggodalom,
Ekkép el nem temet
Idején engemet.
Hát vígadok,
Helyt nem adok
Már a bánatnak:
Hoppot mondok!
A búk s gondok
Nálam nem lakhatnak.
Örömmel múlatok,
Mikor múlathatok.
Ha hallik a
Víg muzsika,
Én is majd eljárom!
A vígságot,
Múlatságot
Tőlem el nem zárom.
Kicsiny az én károm!...

1792., Török nótára

Csokonai Vitéz Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!