Vörösmarty Mihálymagyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja |
E helyet elbódúlt szerető keresé ki magának,
És szomorú fákkal rakta meg a szomorú.
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e kéz,
És e hókebel és e picin édes ajak?
Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak;
Sárga levélkéken nyargal az őszi vihar.
Állhatatosság a szerelemben, aranykori hűség,
Merre vagy a földön, vagy mi hazába kelél?
Holló hajfürteid
Szint olyan feketék,
Mint csillagszemeid
Igéző párja kék.
Szép fiatalságod s lelkednek tiszta erénye
Áll a jövendőség fátyolos arca előtt.
Játszol örömmel, bánattal; játékodon ámúl
A sokaság s tapssal tiszteli szózatidat.
Két jó van, mi fölött sorsnak nincs semmi hatalma...
Tí, ti az újítás megrögzött ellenezői,
Ösmerlek, ráncos homloku tisztes urak!
F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadták istenid
A legszebb földi bért...