Vitkovics Mihály

Vitkovics Mihály

magyarországi szerb költő és műfordító
1778. augusztus 25. (Eger) — 1829. szeptember 9. (Pest)

Szerző figyelése

Kazinczy Ferenc epigrammáira

Rakva vagyon könyved tövisekkel, rakva virággal.
Rózsa tehát? - Ó nem: mert örök életet él.

Tovább...

Vitkovics Mihály végső kívánása

Szent Haza! Míg éltem, neked éltem. Holtom után is
Hogy neked élhessek, versim örökbe adom.

Tovább...

Cencihez

Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A méhek, úgy szeretni
Megszoktam a vidító
Bort, s véle a szerelmes
Dalt, dallal a te csókod,
Cencim, kedves leányzó!

Tovább...

Egy főtiszt és kocsis

Egy gazdag, de bohó úrnak fényes neve napján
Tisztei elmentek hallani déli misét.

Tovább...

Az olvasóhoz

Kis könyvem, ha unalmat okoz, tedd félre. Kevésben

Tovább...

Pirongatol, édesanyám

Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények rám:
Azért néznek, mert szemük van,
Szép a legény, ha csintalan.

Tovább...

Bécs és Moszkva

Mostani században ki nem ösmér két anyavárost
Híriben? Egyik Bécs, másika Moszkva nevű.

Tovább...

Egy verselőhöz

Kérsz, hogy itéljem meg, versid könyvedbe mit érnek.

Tovább...

Az emberekhez

Megvetve néznek énrám
Sokan, ha borkupámból
Kényemre iddogálok.

Tovább...

Sok a kritikus, kevés az író

Mért volt több kritikus mindég, mint könyveket író?

Tovább...

Szerelem és barátság

A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az árnyék:
Mindég kisebb lesz, s végre kitűnni szokott.

Tovább...

Pontyihoz

Könyvem igen becsülöd, látom, mert ujdonan uj még,
S könyvtárodba csukod, Pontyi, be a por elől.

Tovább...

A rest olvasóhoz

Könyvtárodba szorult féreg sok könyveid...

Tovább...