Torkos László

Torkos László

író, költő, iskolaigazgató, ügyvéd és ügyész
1839. október 2. (Kőszeg) — 1939. március 15. (Budapest)

Szerző figyelése

Kerülöm az embereket!

Kerülöm az embereket;
Mert az embert szeretem,
S félek, hogy az emberekért
Az embert is megvetem.

Tovább...

Szegény fiú

Sötéten bámul szemed a könyvre,
Kelletlen mormolsz halk szavakat, -
Tavaszi napfény szabadba szólít,
Fecskepár cseveg az ablak alatt.

Tovább...

Álomra hajtod...

Álomra hajtod nemsokára
Nemes fa ismét bús fejed,
Borongó égbolt sirva gyászol
Haldokló, néma táj felett:
Beljebb vonul erdő s mezőről
A varjak éhes serege,
Dúlt fészkin a kis szárnyasoknak
Zordon szelek bús dalt zokognak...

Tovább...

Csak engem szeret

Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedvesem homlokát ne illesd csókkal!
Akár mint hízeleg susogó ajkad,
Hasztalan keresed leánykám szerelmét,
Csak engem szeret ő, csak reám hallgat!

Tovább...

A távozóhoz

Egv-két napig vagy még közöttünk,
Egy-két rövid napig csupán,
Egy-két napot ha tűnni látunk,
Virágtalan fa lesz családunk,
Nem lesz körünkben már leány.

Tovább...

Örökre együtt

Zöld hegysor alján, zöld hantu sirban
Hat drága megtört szív porladoz;
Virágot rája csak a tavasznak
Bimbófakasztó szellője hoz.

Tovább...

Bankó lánya

Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre szakadatlan,
Nem találva vigaszt, enyhet
Csak egy derült gondolatban.

Tovább...

Áldott kezek

Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan nyögtem kínos nyoszolyán,
Szunnyadt szivemben vágy, emlékezet -
Fásultan, érzéketlenül,
Nem tudtam, láttam mást körül,
Csak két gyengéden ápoló kezet.

Tovább...