Tompa Mihály

Tompa Mihály

a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb költője és református lelkész
1817. szeptember 28. (Rimaszombat) — 1868. július 30. (Hanva)

Szerző figyelése

Sirnál

A sírban csend és nyugalom van; lyánka, te fáradt...

Tovább...

Éjfélkor

Szivemhez egy igét
Nincs aki szólana:
S a tenger éjszakán
Velem virasztana.

Tovább...

Májusban

Zöld a mező, foly a patak,
Hűs árnyakon madár-zene;
Van-e, ki benned, oh tavasz!

Tovább...

Alkonyatkor

Tünődve állok én
Az est sugárinál,
Midőn a nap sötét
Hegyek mögé leszáll...

Tovább...

Hajnalkor

"Kis fülmile! ki hí dalolni,
Ha kezd pirúlni napkelet?

Tovább...

Sárgultan áll...

Sárgultan áll az őszi föld,
De felpiroslik itt-amott;
Vér-e az, vagy szines haraszt,
Melyet szív vagy fa hullatott?

Tovább...

Nefelejcs

Mintha volna a liget könyűje,
Tiszta gyönggyel ömlik a patak;
Partjain az ifju nefelejcsek
Bokrosával felvirítanak.

Tovább...

Oh...!

Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám enyhe sátorod:
Ha szélvészben rengő lombjaid
Féltenem kell, hogy lehullatod!?

Tovább...

Egyetlen kincs

Ifjú éltem egyetlen kincseűl
Egy tisztakeblü lánykát ösmerek,
Ah, mért körében minden oly hideg!

Tovább...

Francia

Mégis derék nép az a francia!
Ha egy nemzet vérezve elbukott:
Rokonszenvből felölti köntösét, -
Halálhörgésből csinál - divatot!

Tovább...

00

Emlékezet

Mért tűnsz elém, szelíd emlékezet!
A boldog mult mosolygó képivel?

Tovább...

Kép

Sűrű bokor zöld lombja közt
Fészket rakott egy pár madár;
A fészek im megnépesül...
Benn pelyhesek sipegve már.

Tovább...

Német

A forradalmak szörnyű vihara
A népeken véres nyomot hagyott;
Romba hevernek büszke városok,
Az ember java bujdosó, halott.

Tovább...

Temetői hangok

Megszólalt másodízben a kakas,
Hangját az éjben hosszan nyujtva el...

Tovább...

Angol

Az angol csendes, néma mint a hal,
Calculus között tölti életét;
Ki nem bánt senkit: azt nem bántja más,
Gondolja, és még a légynek se vét.

Tovább...