 | Lauka Gusztávíró és megyei levéltáros |
Lányka sírsz, szemlélem könnyeid’
Kék szemednek tiszta tükriben,
Szép e’ könycsepp mint a’ drága gyöngy
Tengereknek nyugva medriben.
A' rabló erdőben lakott,
Szeretve nőt, 's két magzatot;
A' két gyermek rég elhala,
Szeretve már csak nő vala.
Szegény szüléktől származám,
Kimondhatlan szegény vagyok,
Az élet minden birtokom,
És én még is boldog vagyok.
Azt mondád: szivedet, 's kezedet csak okosnak adandod,
Arcza ha nem szép, csak szép szive 's lelke legyen.
Szereted a' bort és rumot,
Botoztatni szintúgy szeretsz,
Hosszú kaputba jársz - viczczelsz,
De azon csak magad nevetsz.
Ifju korodba vetéd el szende leányka virágid',
'S most melly őrzi porod', puszta, kopár a' halom.
Fűben dalolgat a' haris,
Szívben hamis a' szép Maris,
Forog szeme karikája,
Eszemadta kis barnája.
Ismerém Jolánt mint gyermekét
Átkarolta anyját édesen,
Jósolám e' bimbó egykoron
A' világkertben virág leszen.
Búsan szól a' kis harang,
Estimára cseng a' hang -
Hogy, kik már elmentenek,
Üdvet 's nyugtot nyerjenek.
Megszülettem mint bár ki más,
Deszka bölcsőbe tevének,
Felettem élv, ’s öröm helyett,
Bánat és bú őrködének.
Arannyal elcsábíthatod
Igazságot 's törvényt tapod
Kinek azt védni kellene
A' bírót.
Húzd meg magad szép csendesen,
Hajcsd térded, és csókolj kezet,
Türelmes légy, 's alázatos -
Nagyúr lehetsz mások felett.
Schakespeare műveit
Színre minek viszed,
Talán nagyobb hatást csinál
Te balga azt hiszed. --...