Juhász Gyula

Juhász Gyula búcsúzó versei az élettől

a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője
1883. április 4. (Szeged) — 1937. április 6. (Szeged)

Szerző figyelése

Altató

Fordulj be csöndesen s feledd el, ami bántott,
A kaján arcokat, a keserű világot!

Tovább...

Még valamit...

Múltamba vissza ösvény nem vezet
És ködbe fullad az emlékezet.
Hogy én is éltem, versekből tudom,
Míg topogok egy céltalan uton.

Tovább...

Kései bölcsesség

A földi életet, mi hátra van,
Csak ráadásnak tartom untalan,
Ha jó, ha rossz, már nem nyugtalanít,
Az én utam már sok halálba vitt.

Tovább...

Szép csöndesen

Meggyógyulok még, oly jó hűs az éj lenn.
A szívem is eláll a csönd ölében.

Tovább...

Szimpozion

Olvad a gyöngy a borban,
(Így veszni gyönyörűség)
Az alkonyat bíborban!

Tovább...

A tücsökre...

A tücsökre gondolok szelíden
És mosolygón, a kedves tücsökre,
Ki nyugalmas boldogan zenél majd
Fölöttem, ha fekszem már örökre.

Tovább...

Halálos ének

Minden este, hogy az ágyba fekszem,
A halállal ismerkedem én,
Angyalszárnya megsuhog felettem,
Kettős szárnya: emlék és remény.

Tovább...

Atalanta búcsúja

Isten veled, gyönyörű éjjel,
Isten veletek, csillagok,
Emlékek, vágyak és remények,
Virágok, éjszakák, napok.

Tovább...

Halottaim

Halottaim találkoznak velem
És mondják halkan: Testvér, türelem.

Tovább...

Betegen

Hátat fordítva a világnak
Fekszem s elnézem a falat,
Nem bántanak az emberárnyak
És nem fájnak a sugarak.

Tovább...

Szép csöndesen

Zaratusztra ormok,
Nem kelletek már,
Ólmos gondot hordok,
Mindig velem jár.

Tovább...

Búcsú

Mily szépen alkonyul a végtelenség.
Az égen bíbor és fekete zászlók
Vonulnak ünnepélyes komolyan
A napnak legutolsó sugarában.

Tovább...

Ámen

Majd elmúlok szelíden, mint egy álom
És följárok bús téli éjszakákon.

Tovább...

Betegszoba

Ez ágyon ring most életem tova,
Ringatja láz, ringatja rejtelem,
Évek, remények, kétségek soka
Mind szállanak velem...

Tovább...

Minden...

Minden reggel
Búcsúszavak jönnek sereggel.

Tovább...