Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író
1850. január 16. (Veszprém) — 1920. november 7. (Budapest)

Szerző figyelése

Akármerre járjak...

Akármerre járjak, keljek,
Mégis hozzád térek vissza,
A te édes, hű szerelmed
Az én igaz pihenőm.

Tovább...

Az a tűzcsók

Az a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.

Tovább...

Alázatosság

Hiába bontja ki
Vakmerő szárnyait
Az emberi lélek:
Te hatalmas Isten,
Hozzád hiú gőggel
Soha föl nem érhet.

Tovább...

Párbeszéd

"Úgy-e apám, az ég,
A szép csillagfátyol -
Távol van mitőlünk?"
- Szédítően távol!

Tovább...

A pályafutás...

A pályafutás immár véget ért,
Kilobogta magát a lelkem.

Tovább...

Gyönge violának...

Gyönge violának
Letörött az ága -
Az én bánatomnak
Nincs vigasztalása!

Tovább...

A bujdosó Rákócziról

Amerre bujdokol
Erdőn, hegyen át:
Ne mossa le zápor
A lába nyomát,
Avarba ne rejtse
Levéltakaró,
Szél el ne söpörje,
Ne födje be hó.

Tovább...

Verőfényes napokban

Uram, ki védtél
Búban, nyomorban,
Ne hagyj el engem
A jobb napokban.

Tovább...

Jótettek

Rablott kincsekből,
Miken vér s könny ragyog -
A dús, szent célra
Egy milliót adott.

Tovább...

Ünnepek

Csak ünnepek, mindig csak ünnepek!
Pedig a haza rongyos és beteg:
Mindütt nyomor és vérző sebnyílás,
De azért nem szűnik az áldomás.

Tovább...

Hajók találkozása

Éjjel, ha tengeren
Két gálya egymás mellett elmegyen:
Árboclámpájuk rögtön felrepül,
Köszöntik egymást ismeretlenül,
Ottkünn a tengeren.

Tovább...

Meghalunk

Meghalunk. Oh, a földi élet nem több,
Csak elsuhanó, röpke pillanat.

Tovább...

Az első hó

Nagy csoda történt!
Boszorka-varázs! tündérigézet!
Isten világa tegnapról mára
Tiszta fehér lett.

Tovább...

Elitéltek

Nekem a porban fuldokló tömeg,
Ezek az élő, küzdő emberek,
Mind úgy tűnnek fel, mint az elitéltek.

Tovább...

Excelsior

Hitetlen, gonosz a világ?
Te nézd az égi Jót magát,
Bízzál meg Istenben híven,
És higyj, szívem!

Tovább...

00