Dukai Takách Judit

Dukai Takách Judit

elhíresült nevén Malvina, magyar költőnő
1795. augusztus 9. (Duka) — 1836. április 15. (Sopron)

Szerző figyelése

Klaviromhoz

Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt szemembe;
Hozzád jövök, ha a balsors
Nyilat lövell szívembe...

Tovább...

00

Az én sorsom

Megesküdött még bölcsőmnek
Legelső ringásánál
A sors, hogy majd jövendőmnek
Kacag bús homályánál.

Tovább...

00

Az én képem

Barátom! Szent tűzzel emelem kezemet
S azon szent oltárra teszem le képemet,
Amelyet a minap barátságunk emelt,
És a hívség rózsakoszorúkkal hímelt;
Az oltárra, melyet az érc-állandóság
Támasztván, nem rontja meg a múlandóság.

Tovább...

00

Gondolatim az esztendő végével

Mindeneknek vagyon öröm
Számokra elkészítve,
De keseríti azt üröm
Búbánattal vegyítve.

Tovább...

00

Bárány Boldizsárnak

Ki az, ki koszorút fona hajfürtömre
S ékes lantján zengé el kicsiny nevemet?
Midőn gyászt vont a bú édes örömömre,
S barátném halmánál hullatám könnyemet?

Tovább...

00

Állandó barátság

Az igaz barátság e széles világban
Ritka madár akármely szép társaságban;
Sok tud hízelkedni, de nem barátné ám,
Csuda ritkaság ez, avagy nincs is talán!

Tovább...

00

Tavaszi gondolat

Minden örül, valamerre
Könnyes szemeim néznek,
Még a bús gerlicék is tán
Vígabb éneket zengnek.

Tovább...

00

Három szép érzés

Istent elmetalálmány
Bájoló ömledezés!
Dicső kézből jö tt adomány,
Égi szent lelkesedés!

Tovább...

00

A Keszthely-vidék leirása

Keszthely! szent természet remekelt csudája!
Dicsőn zenge téged a felkoszorúzott
Berzsenyinek csuda isteni múzsája;
S örök tavasz ölel a benned támadott
Bölcsed lángfényétől.

Tovább...

00

Leányélet

Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden boldogságban engem részeltettek.

Tovább...

Az idő

Ne halogasd napról napra
Óh halandó, tettedet,
Mert nem tudod, ha holnapra
Húzhatod-e éltedet.

Tovább...

Az én magányom

Itten töltöm vígan napjaimat
E szalmafödeles együgyű kis házban.
Itt öntözöm zsenge virágimat
E kis kertecskének híves homályában.

Tovább...

A beteg Malvina

Mi az ember? - Egy kinyílt rózsaszál
A virító kornak tündéres kertjében;
Addig mosolyg, míg tövisre talál
S elhervad éltének legszebb idejében.

Tovább...

A fársáng utolsó órájában

Vége van már a gyönyörű időnek,
Elrepült tőlünk siető futással
S mi kinyílt karral, szemeink utána
Vetve sóhajtunk.

Tovább...

Juliskám halálára

Boldog, boldog idők! hová repültetek,
Képzelt arany-várak, hát mind ledőltetek
A semmiség ölébe?
Mikor karjaimmal még ölelhettelek
Mikor enyémnek még nevezhettelek
Reményem tükörébe!

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ