Batsányi János

Batsányi János

magyar költő
1763. május 9. (Tapolca) — 1845. május 12. (Ausztria)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Klórishoz

Ha még soká szeretlek-e,
Könnyes szemekkel kérdezed,
Természet édes gyermeke!

Tovább...

A látók titka

Emlékezzél a mult időre,
Ismérjed a jelenvalót;
S értvén az újat és az ót...

Tovább...

Búsongás

Im, a tavasz vége még el sem érkezett,
Már is a forró nyár heve következett.

Tovább...

Felelet

Az erkölcs s ártatlanságnak
Akit őriz angyala; -
Aki használt a világnak, -
Senkinek nem árt vala; -...

Tovább...

Ama dicső magyar...

Ama dicső magyar lesz tárgya versemnek,
Ki e hazát vérrel szerzé nemzetemnek;
Ki Tanais pártján felszedvén sátorát,
Duna mellékire vezérlé táborát.

Tovább...

Esdeklő panasz

Ne félj, ne félj, kedves lélek!
Ne távozzál előlem.
Mondtam, hogy már nem remélek...
Miért tartasz hát tőlem?

Tovább...

10

Biztatás

A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni -...

Tovább...

10

A hazai nyelv és tudományosság

Tekints, ó Nemzetem! neved új díszére,
Tekints hív munkásid serény erkölcsére;
Figyelmezz költőid szíves énekére, -
S nézz derülő napod hajnali fényére.

Tovább...

Lína panasza

Szakaszd ki vérző szívemet
Már egyszer, irgalmatlan ég!

Tovább...

Gyötrődés

Ki nyög? melyik boldogtalan
Kiált megint e bú helyén?
Ki háborít fel úntalan
Magánosságom éjjelén?

Tovább...

00

Bárótzi Sándor képe alá

Híven szolgálta a hazát;
Fenn lészen érdeme...

Tovább...

00

Mozart Varázsfuvolájából

A szóló s egy pap
Kettős.

Tovább...

00

A martinyesti ütközeten elesett magyar vitézek sírkövére

Mink is ezen vérhelyre jövénk, koronánknak örökjét
Visszaszerezni, Koburg bölcs vezetése szerént.

Tovább...

Vígasztalás

Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva szűz!
Holott szemedből, hív alak,
Egy könyv most is más könyvet űz?

Tovább...

00

Enyhülés, s viszont-ajándék

Új koszorút, múzsám! ama szép elmének,
Kit tudós polgárink újra tisztelének.
Mert bár egykor szívünk nem várt mély sebének
Oka volt, - bocsánat ebbéli vétkének!

Tovább...

00