Baróti Szabó Dávid

Baróti Szabó Dávid

költő, nyelvújító, pap és tanár
1739. április 10. (Barót) — 1819. november 22. (Virt)

Szerző figyelése

Élet és halál

Neked bóldog halál hogy adassék, élni tanúlj meg:

Tovább...

A magyar ifjúsághoz

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,
Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.

Tovább...

Születésem napjára

Szent György havának tizedik napját megint
Elértem, és ővéle hatvannégy tavaszt.
Hogy űzik egymást! melly hamar futnak az üdők
A semmiségnek tengerébe! benne van
Az, amit éltem. Halni kezdődtem, mihelyt
Kezdődtem élni. Nem maradt sem jó s gonosz
Cselekedetimnél más egyéb. - Nagy Alkotóm!

Tovább...

A vakszeretőről

Bódi nagyon szeret: és kicsodát? eggy félszemű Sárát.

Tovább...

Virthez

Szép voltál fiatalb lévén, én Virtem, öregszel
S címeres ékidnek csak töredéke maradt.
Régi lakósidnak, kikkel múlattam ölödben,
Része tovább szállott, része pediglen elhalt.

Tovább...

Nem kimíl meg senkit a halál

Ember vagy, készülj; az halál felvonta talántán
Már íjját, mellyel tested halomba veri.
Ember vagy; majd por lészesz; valahány napot éltél,
Annyival indultál a temetődre közelb.

Tovább...

Egy ledőlt diófához

Mely, magas égnek szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt,
Tégedet látlak, gyönyörű diófa,
Földre terítve?

Tovább...