Bányai Kornél

költő
1897. augusztus 26. (Újbánya, Szlovákia) — 1934. augusztus 31. (Szolnok)

Szerző figyelése

Élet gyökerében

Arcom körül hordozom a tájon, mélyen élő, ismerős
mezőkön, tejszagú rögön, gyökerek átható illatában
s kit új egek alá vetett az embert arató sors -
fákban, kőben, változatlan arcokban s a szőlős dombok
szelíd hajlásában önmagam most újra megtaláltam.

Tovább...

Omló kövek zenéje

Hervadt köveid hallgatom Visegrád, gyöngülő erősség,
lőréseidben fekete éjszaka vigyáz, keserű gaz virul.
Csatás idők emléke leng körül, régen holt ember arcát
idézik téglákkal pirosló falaid, csipkésen rohanva
sóhajos égbe.

Tovább...

Krisztus a temetőben

Holtakról énekel a hó
ebben a jól megmunkált téli kertben,
holtakról, akik föld alatt
hallgatnak figyelmesen, báránynál szelídebben.

Tovább...

Szőlőhegyek téli csöndje

Csöndes csatatér a föld, sugarakat bénító halál
vigyáz vén csőszként hajlokok homályos ablakából.
Fák csontjain öreg levél zörög s roppant győzelmi zászló
hegyormok ezüst lobogása távol.

Tovább...

Alvó falvak

Fehér falvak alusznak mélyen, sűrű fekete éjben,
csontszerűen és mozdulatlanul a kopár hold s a csillagok
morzsolt fényével mosolyogva mint megbékült halottak
s némábban talán mint körül a házakat ölelő temetők.

Tovább...

Szép halál

Életünk fényes értelme: szép halál
állandó szüret aratás csikorgó ég alatt.
Ó mennyi nagyszerű igéret lombos élet
tetőtlen gigászi templom
tékozló hős lendület
hasadt a mélyből s tört újra halomba
embert tápláló gazdag televénnyé!

Tovább...

Virágok a ház előtt

Örömmel nézek rátok
falusi házak előtt
virító haszontalan kertek,
ehéz por alól is nevető
virágok.

Tovább...

Ének az ember szemeiről

Örökké kutatója, lázas gyűjtője vagyok az emberi szemeknek!
Örökké nézem, bámulom ezeket a húsból kiütköző kutakat!
Merész mozdulatok, szelíd nyugalmak, szomorúságok,
jövőt igérő szerelmek, bánatok és örömök,
az emberbe sűrített állatok, növények, anyagok,
éhségek, betegségek, kívánságok, fájdalmak
világítanak felém ezekből a nedves nyílásokból!

Tovább...

Májusi üzenet

Viruljon lobogónk, bomoljon mint a rügy, tavaszi kedvünk
sírokkal hintett földünket mindennél szebbnek lássa.
Minden rögöt bontó szirom örök jel itt, hol életünk
Tejút lengése vagy csillag futása.

Tovább...

Vasénekű testvéreim

Virágba fénybe torzuló nagy síron zokogunk ez a Magyar Alföld
tengert sírtak az egek véres csillagok vándorolnak.
Napfolt se sötétebb ha szólunk örök éjből varrt gyászlobogó.
Testvéreim mélybe csókoló szavak szeretői mégis mi vagyunk e tájon
kikben vasdalokba hömpölyög a holnap!

Tovább...

Kenyérország

Kőteknőjéban fütyülve gyúr a sors, rendjén elvégzi dolgát,
kemény tenyerén sikoltozunk, egymásba omlunk, tapadunk
s nem tudjuk honnét jöttünk, milyen tájak ringattak, hegyek
lankái vagy üres mezők s milyen volt arcunk régen:
pufók, aszott, piros vagy halovány?

Tovább...

00

Léva Dombjain

Földig omolva simítom lengő fürtjeid s a színeket,
mik sokasodva nőnek és ünneppé lobogózzák,
szántott világ, friss fénybe forduló földarcodat,
mely újra felkacag s velem dalolja szélbe
minden élők s halottak indulóját.

Tovább...

00

Őszi tűz

Halált hozó ősz máglyái ragyognak hegyeken s a rónán.
Szellős szőlleinkben érett és ijesztő gyümölcsök zuhannak.
Tűz ünnepe! Mámoros szüret! Maradék aranya veri a napnak
végzetes vidékünk lángolását.

Tovább...

00

Holtak vigyáznak

Únt köreit kérődzi a világ holtak vigyáznak
ha mozdulok kerékkötők törvénye fenyeget.
Ej-haj sirok buktatnak hályogos sánták kötöznek
s csak bámulom hogy élek még és látom az eget.

Tovább...

01

Idő sodrában

Homályból villantam, fekete mélyből, hol félelmetes
nyugvással rémlik az éjszaka és minden önmagába tér.
A pergő emberzuhatagban csontodúmba gyúrom a világot
és velőmből: duzzadt, óriási rügyből új világok
bimbóznak, szinek és új gyümölcsök virúlnak gazdagon.

Tovább...

00