Versek a mindennapokról
A kis Irma nagyon jó lány,
Szelid, mint a kezes bárány,
Ügyes, okos, szófogadó,
Csacska szája csókravaló.
Az ablakomon karcsu jégvonalkák,
fagyos mosollyal rámköszöntenek.
A reggel fagyos, merész pattanással
megint kinyílott, mint a nagy sebek.
Fehér falak, szőke gerendák,
Csöndes, bús, falusi házunk,
Ugye, ha mi titokban vagyunk,
Nem komédiázunk?
Lobog a láng, a szél sikoltva
Paskolja, rázza ablakom...
Ni hogy meglibbent az a sárga
Gyűrött papír az asztalon,
S a többi mind hogy megmeredt!
Fölkelt a nap szép ragyogva,
Iluska is mosolyogva.
Édes mosoly a szemében,
Édes öröm a szívében.
A tengerparton talán elhallgatott egy andalúz gitár,
és körülöttünk kehelybe bomlik milliónyi bimbó.
Beli, baba, beli,
Hamissággal teli!
Egész nap futni,
Mégsem aludni...
Rossz baba, rossz!
Erdő szélén őrizgette
Erzsike libáit,
Koszoruba füzögette
A mező virágit.
Lelkemadta vig barátok,
Hogy is bukkanék reátok?
Isztok mint a malomkerék,
Ez valóban nagyon derék.
Korcsomában,
Gondölő bor mellett,
Hallom zugni
Amott künn a szelet.