Liba
Pulyka mondja: rút, rút, rút.
Rút, rút, rút, rút mind a lúd!
Fölkelt a nap szép ragyogva,
Iluska is mosolyogva.
Édes mosoly a szemében,
Édes öröm a szívében.
Erdő szélén őrizgette
Erzsike libáit,
Koszoruba füzögette
A mező virágit.
Három kis lány mit gondola,
Mikor hazulról elindula?
Mennek a libuskák,
Gigágá, előre,
Mennek, mennek, mendegélnek
Virágos mezőre.
Felöltözött a páva
Szép, csillogó ruhába
S amint szokott, kevélyen
Sétál künn a napfényben.
Apró ruczák, kis libák
a patakra járnak,
Mert a sárban bogarat,
gilisztát találnak...